Itt megtalálod a legismertebb Creepypastákat (MAGYARUL)!!!
- Jeff A Gyilkos:
Részlet egy helyi újságból:
Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon
Egy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta, de az ámokfutó még mindig szabadon van. Még mindig nem találtak elég bizonyítékot, de egy fiatal fiú azt állítja, hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja, mi is történt:
"- Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén. - mondja. - Feltűnt, hogy nyitva van az ablak, pedig emlékeztem rá, hogy lefekvés előtt becsuktam. Felkeltem és bezártam, azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni.
Az a furcsa érzésem volt, mintha valaki figyelne. Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból. Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit. Nem normális szemek voltak, egészen sötétek és baljósak, szinte feketék. Halálra rémültem tőle. Ekkor láttam meg a száját. Borzalmas volt, felállt tőle a hátamon a szőr.
Az az alak csak állt ott és nézett. Azt hittem örökre ott akar maradni, de akkor mondott valamit. Egyszerű mondat volt, de úgy mondta, ahogy csak egy igazi elmebeteg képes rá.
Azt mondta: "Aludj vissza." Felordítottam. Erre előhúzott egy kést és megcélozta a szívemet. Felugrottam az ágyra és ütöttem, rúgtam, próbáltam leszedni magamról. Ekkor apám berohant, mire az az őrült belevágta a kést a vállába. Valószínűleg már végzett a szomszédokkal, ha a zajra nem hívták a rendőrséget.
Lerohantunk a földszintre és kiszaladtunk a házból. Az ember visszafordult a folyosóról és elfutott, utána már csak azt hallottam, ahogy betöri az üveget. Az ablakhoz mentem és kinézve még láttam a távolban. Egy dolgot biztosan tudok, soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. A gonosz tekintetét és az őrült vigyorát. Sosem fog kimenni a fejemből."
A rendőrség még mindig keresi ezt az embert. Ha látnak valakit, akire illik ez a leírás, azonnal forduljon a helyi hatóságokhoz.
Jeff, és a családja most költözött a város új negyedébe. Az apját előléptették a munkahelyén, és úgy gondolta, jobb lesz egy ilyen "divatos" helyen élni. Jeff és a testvére, Liu nem panaszkodott. Ki ne szeretne egy új és jobb otthont?
Éppen csak elkezdtek kicsomagolni, amikor átjött az egyik új szomszéd.
- Hello! - mondta - A nevem Barbara, egy utcában lakunk. Csak szerettünk volna a fiammal együtt bemutatkozni. - intett a kisfiának - Billy, ők itt az új szomszédok. - A gyerek csak köszönt és visszarohant játszani.
- Én Margaret vagyok - mondta Jeff anyja - A férjem Peter és a fiaink, Jeff és Liu. - Bemutatkoztak, de amikor Barbara meghívta őket a fia születésnapjára tiltakoztak, de az anyjuk elfogadta a meghívást.
- Anya, miért menjünk el néhány kisgyerek bulijára? Nem vagyunk már kicsik.
- Jeff, most költöztünk ide és meg kell mutatnunk, hogy igenis szeretünk a szomszédjainkkal lenni és jó társaság vagyunk. Elmegyünk és kész!
Jeff ellenkezni akart, de inkább nem szólt semmit, ha az anyja valamit elhatározott, akkor az végleges volt. Felment a szobájába és leült az ágyára. Csak nézte a plafont és elfogta egy furcsa előérzet. Elkergette a gondolatot, butaságnak gondolta. Hallotta, hogy hívják, így visszament segíteni.
Másnap, a lépcsőn ment lefelé, hogy elinduljanak az iskolába, de most is, ahogy este is többször, újra elfogta az a különös érzés, viszont ezúttal erősebben. Még mindig megpróbálta figyelmen kívül hagyni. Reggeli után, Liuval elindultak a buszmegállóhoz. A buszt várták, amikor valaki tőlük pár centire ugratott el gördeszkával. Meglepetten ugrottak hátra.
A fiú visszafordult hozzájuk és a kezébe kapta a deszkát. Körülbelül tizenkét évesnek tűnt, csak egy évvel fiatalabbnak Jeff-nél. Inget és szakadt farmert hordott.
- Hé, úgy néz ki új hús érkezett! - Hirtelen két másik fiú jelent meg. Az egyikük nagyon vékony volt, a másikuk pedig egyszerűen kövér.
- Ha már így összegyűltünk, mutatkozzunk be. Ő itt Keith - mutatott a vékony fiúra. Olyan arcot vágott, mint aki teljesen be van kábulva.
- Ő pedig Troy. - intett a kövér gyerek felé.
- Én pedig Randy vagyok. Most, hogy idáig eljutottunk, mint újak a környéken, igazán megdobhatnátok egy kis buszpénzzel, ha értitek, mire gondolok.
Liu előrébb lépett, készen arra, hogy megvédje magukat, de ekkor Randy sokat mondó pillantására, az egyik barátja előrántott egy kést.
- Reméltem, hogy együttműködőbbek lesztek, de úgy tűnik, hogy a nehezebb utat választottátok. Odament Liu-hoz és kivette a zsebéből a tárcáját. Jeff baljóslatú érzete még erősebben tért vissza. Liu mellé lépett, mire az megpróbálta leinteni, de nem vett róla tudomást és Randy elé sétált.
- Ide figyelj, te kis senki, add vissza az testvérem tárcáját vagy gondban leszel! - A fiú elrakta a pénzt és elővett egy kést.
- Mert mi lesz? Mit fogsz csinálni? - A mondat hatására Jeff behúzott egyet a srácnak aztán elkapta a csuklóját és eltörte. Randy felsikoltott, mire a barátai Jeff-re támadtak, de ő gyorsabb volt. A földre dobta a szenvedő fiút. Keith támadt rá először, de Jeff kikerülte és a karjába szúrta Randy kését. A gyerek nyögve a földre esett. Erre Troy is nekiesett, de a fiú ököllel gyomrba vágta, mire a hústorony is a földre esett és hányni kezdett.
Liu semmit nem tudott tenni azon kívül, hogy megdöbbenve végignézte a jelenetet.
- Jeff, mi volt ez? - Ez volt minden, amit mondott. Látták,hogy jön a busz, tudták, hogy őket fogják okolni mindenért, így inkább elfutottak, amilyen gyorsan csak tudtak. Hátranézve látták, ahogy a sofőr odarohan a három fiúhoz. Nem mondtak semmit az iskolában csak ültek és hallgattak. Liu csak egyszerű verekedésnek gondolta, de Jeff ennél többet érzett. Ijesztő volt, hogy milyen erős késztetést érzett arra, hogy bántson valakit. Nem tetszett neki, hogy boldognak érezte magát tőle. Inkább ellógta a nap többi részét. Hazaérve, amikor a szülei a napjáról kérdezték, csak annyit válaszolt. "Ez egy csodálatos nap volt." Következő reggel kopogtak az ajtón. Lent az anyja két rendőrrel várta és dühösen nézett a fiára.
- Ezek a tisztek azt mondták, hogy megtámadtál három gyereket és, hogy az egyiket meg is szúrtad. Megszúrtad, fiam! - Jeff csak a padlót nézte, mert már világos volt, hogy az anyja szerint mi az igaz.
- Ők voltak azok, akik ránk támadtak a késsel.
- Fiam - szólt az egyik rendőr - Mi azt tudjuk, hogy három gyereket súlyosan megsebesítettek, ti pedig elmenekültetek a helyszínről. Szerinted mi ebből mire tudunk következtetni? - Jeff tudta, hogy hiába mondana bármit. Arra nem volt bizonyíték, hogy rájuk támadtak. Azt nem mondhatta, hogy nem menekültek, mert tényleg azt tették. Tehát nem tudta megvédeni sem magát, sem a testvérét ebben a helyzetben.
- Fiam, hívd ide a testvéred. - Nem akarta megtenni, hisz nem tehetett semmiről.
- Uram, én tehetek mindenről. Liu megpróbált visszatartani engem, ő nem csinált semmit.
A rendőr a társára nézett és bólintott.
- Hát úgy néz ki ezért elég kemény büntetést kaphatsz, ugye tudod?
- Várjanak! - szaladt le Liu, kezében egy késsel - Én vertem meg azokat a fiúkat. Be tudom bizonyítani. - Felhúzta a ruhaujját és megmutatta a vágásokat és zúzódásokat a kezén és a csuklóján. Valóban úgy nézett,ki mintha ő tette volna.
- Először is tedd azt le. - Mondta a rendőr, mire Liu a földre dobta a kést.
- Nem, én voltam! Én csináltam! - Jeff-nek már könnyek folytak az arcán.
- A testvérem csak megpróbálja át venni a felelősséget, azért amit tettem, de ezt nem lehet. Vigyenek csak el. - A rendőrök elvezették és beültették Liu-t a járőrkocsiba.
- Liu, mondd meg nekik, hogy én voltam! - Az anyja a vállára tette a kezét.
- Nem kell hazudnod. Tudjuk, hogy Liu volt, hagyd abba az ellenkezést. - Jeff csak tehetetlenül nézte, ahogy a kocsi elhajt a testvérével. Pár perccel később az apja próbálta elmozdítani, de amikor meglátta a furcsa arckifejezését, tudta, hogy baj van.
- Fiam, mi van veled? - Jeff nem tudott válaszolni, mert már a sírást próbálta visszafojtani. Az anyja is megpróbálta megtörni jelenetet, miszerint a fia a nyílt utcán sírt, de nem tudott mit tenni. Jeff csak egy órával később ment vissza a házba. Bent a szülein csalódottságot és döbbenetet látott. Nem bírta őket nézni, ahogy Liu-t vádolják az ő tettéért.
Lefeküdt aludni és próbált felébredni a rémálomból. Két nap telt el és nem kaptak semmi használható hírt a rendőrségtől. Jeff-nek nem voltak barátai, akikkel tölthette volna az időt, így nem maradt más csak a szomorúság és a maró bűntudat.
Egészen addig, amíg szombaton az anyja boldog és örömtől sugárzó arcának látványára nem kelt.
- Jeff kelj fel, ma fontos nap van. - Húzta szét a függönyöket.
- Mi van ma?
- Billy szülinapja. Készülődj szépen.
- Anya, csak viccelsz, ugye? Nem várhatod, hogy egy babazsúrhoz vágjak jó képet azok után, hogy...
- Mindketten tudjuk, hogy mi történt. De az egy jó lehetőség, hogy egy kicsit megtörjük az elmúlt napok feszültségét. Öltözz fel. - Azzal kiment a szobából és elvonult készülődni. Jeff hosszú percekig kínlódott mire fel tudott kelni. Véletlenszerűen kikapott egy inget és egy farmert aztán felöltözve levonult a földszintre. A szülei már készen várták. Az anyja koktélruhát, az apja pedig öltönyt viselt. Egyáltalán nem értette, hogy egy kisgyerek szülinapjára miért kell így kiöltözni?
- Fiam, te tényleg ebben akarsz jönni? - háborgott az anyja.
- Jobb, mintha így túlöltöztem volna. - A nő elnyomta a közelgő dühkitörését és elmosolyodott.
- Lehet, hogy ez soknak tűnik, de szeretnénk jó benyomást tenni. - Az apja szavaira Jeff csak morgott valamit aztán visszament a szobájába.
- Nekem nincs ilyen alkalmi ruhám. - kiabált le a lépcsőn.
- Csak vegyél fel valami szebbet. - Körülnézett, de csak egy fekete nadrágot talált. Inge már csak csíkos és mintás volt, amik nem voltak megfelelőek. Végül inkább felvett egy fehér, kapucnis fölsőt és így ment vissza.
- Rajtad meg mi van? Á, mindegy, nincs időnk változtatni. - sóhajtott az anyja és kiterelte a családot az ajtón, hogy az utca túloldalán megérkezzenek Barbaráékhoz. A nő kiöltözve nyitott ajtót, és amikor átsétáltak a házon mindenhol csak felnőttek voltak, gyereket viszont nem láttak.
- A gyerekek az udvaron vannak. Jeff, mi lenne, ha kimennél és játszanál velük? - nézett rá Barbara.
A kertben cowboy jelmezben rohangált az aprónép. Egyszer csak egy kisfiú szaladt oda hozzá és a kezébe nyomott egy játék pisztolyt, és egy kalapot.
- Akarsz játszani?
- Nem vagyok kisgyerek, túl öreg vagyok az ilyesmikhez.
- Kérlek! - nézett rá kölyökkutya arccal.
- Rendben. - Fogta a pisztolyt és elkezdett játékból a gyerekekre lőni. Először csak nevetségesnek gondolta a helyzetet, de később kezdett jól szórakozni és kicsit felvidult a Liu-val történtek után. Jól elvolt, amíg meg nem hallotta a zajt. Miután megütötte a fülét, Randy, Troy és Keith átugrottak a kerítésen. Randy égő gyűlölettel nézte a fiút.
- Jeff, nem igaz? Van még egy befejezetlen ügyünk.
- Azok után, amit a testvéremmel tettetek, a szart is ki kéne vernem belőletek.
- Lehet, hogy egyszer szétrúgtad a seggünket, de most nem lesz szerencséd. - Már a mondat közben elkezdett Jeff felé rohanni és felborította azután pedig ütni kezdte. A gyerekek sikoltozni kezdtek a szülők pedig kirohantak a házból. Troy és Keith előhúzták a fegyvereiket a zsebükből.
- Ha valaki megpróbál beleavatkozni, azt kibelezzük. - Randy is előkapta a kését és Jeff vállába szúrta. Randy felugrott és elkezdte a fejét rugdosni, de a fiú elkapta és kicsavarta a lábát, hogy a földre kényszerítse. Amikor sikerült, felpattant és a hátsó ajtó felé futott, de Troy elkapta.
- Kell egy kis segítség? - Elkapta a gallérját és átdobta a teraszajtón. Ekkor Randy addig ütötte, amíg el nem kezdett vért köhögni.
- Gyerünk, Jeff. Kelj fel és küzdj meg az életedért. - Áthajította a konyhába ahol talált egy üveg vodkát, amit széttört Jeff fején. - Gyerünk már! - visszalökte a nappaliba. - Miattam ül a drágalátos kis testvéred. Te meg nem csinálsz semmit? Csak ülsz ott és megrohadsz a saját nyomorodban. - Erre Jeff felugrott.
- Na, végre. Örülök, hogy megmozdultál. - Viszont Jeff-et újra elkapta az a különös érzés. Amikor Randy elkezdett felé rohanni, Jeff agyában elpattant valami. Mintha maga a lelke pusztult volna el, minden racionális gondolatával együtt. A földre dobta a fiút és elkezdte a mellkasát ütni. Csapást csapás követett egészen addig amíg Randy szíve meg nem állt.
Mindenki csak döbbenten nézte őt. Jeff viszont ekkor vette észre Troy és Keith kezében a fegyvereket. Felpattant és megpróbált felmenekülni az emeletre. A két fiú lőni kezdett rá és utána rohantak. Jeff bevetődött a fürdőszobába és közben letépte a törülközőtartót a falról. Az őt üldöző srácok tárából kifogyott a lőszer így előkapták a késeiket. Először Troy érte be és elkezdett felé hadonászni a pengével, mire Jeff fejbeverte a törülközőtartóval. Mikor a hústorony kidőlt már csak Keith maradt. A fiú sokkal mozgékonyabb volt, mint Troy. Eldobta a kést és elkapta Jeff torkát. A falnak lökte, de a felettük levő polcról rájuk borult a fehérítő. Mindketten kiabálni kezdtek. Amikor Jeff összeszedte magát felkapta a tartót és megcélozta vele Keith fejét. A fiú összeesett és erősen vérzett, mégis baljós mosollyal feküdt a padlón.
- Mi olyan vicces? - Keith elővett egy öngyújtót.
- Az a kis koktél rajtad, az a vicces. - Jeff szemei kikerekedtek, de Keith hozzávágta az égő gyújtót, mire a ráömlött vodka azonnal lángra kapott. Szörnyű sikoly hagyta el a torkát. Az alkohol égett rajta, miközben a fehérítő marta a bőrét. Végigrohant a házon és próbálta eloltani a lángokat, de hiába. Olyan volt, mintha a pokol külön kis bugyrot szánt volna neki. Leesett a lépcsőn, mire az emberek kiabálni kezdtek. Az utolsó, amit látott, hogy a szülei, majd egyre többen próbálják eloltani. Ekkor ájult el.
Amikor felébredt az arca be volt kötözve. Semmit sem látott, de érezte a varrásokat a testén. Megpróbált felkelni, de az infúziót így kihúzta a karjából. Berohant egy nővér.
- Nem szabad még felkelned. - mondta, és visszanyomta az ágyba. Jeff csak ült vakon, míg munkaidő után meghallotta az anyja hangját.
- Jól vagy, drágám? - Nem tudott válaszolni a kötésektől. - Jó hírem van. Egy tanúvallomást tett, miszerint látta, hogy Randy-ék támadtak meg titeket és, hogy Liu nem csinált semmit. Két nap múlva ki is engedik. - Megölelte a fiát és elbúcsúzott tőle. A következő hetekben folyamatosan látogatta őt a családja. Aztán eljött a napja, hogy levegyék a kötéseket. Mind izgatottan várták. hogy láthassák az arcát. Amikor már csak egy réteg géz tartotta az orvos a család felé fordult.
- Reméljük a legjobbakat. - Amikor az utolsó kötés is lekerült, Jeff anyja felsikoltott, az apja és Liu pedig csak megdöbbenve bámulták.
- Mi van? Mi történt az arcommal? - Kiugrott az ágyból és a fürdőszobába rohant. A tükörbe nézve látta, hogy mi okozta a szorongást. Az ajka egészen mély árnyalatú vörösben égett, az arca hófehér volt a haja pedig feketére pörkölődött.
- Jeff, ez nem olyan rossz. - próbálta nyugtatni Liu.
- Nem olyan rossz? ...ez tökéletes! - Jeff hisztérikusan felnevetett. A családja megrökönyödve nézte, ahogy a bal szeme és keze is rángatózott.
- Jeff, rendben vagy?
- Persze! Sosem voltam még ilyen boldog! Nézz rám! Az arcom tökéletesen illik hozzám! - A szülei csak a sokkolt fiukat látták. Nem voltak tisztában azzal, hogy amikor Randy miatt elpattant nála egy húr, azzal megszűnt az addigi fiuk lenni és nem maradt más helyette, mint egy őrült gyilkológép.
- Doktor úr. Ez tényleg az én fiam? Minden rendben van a fejével?
- Persze. Ez természetes egy ekkora trauma után.
- Jeff, édesem. Gyere, ideje menni. - Jeff eközben tébolyult vigyorral állt a tükörképe előtt.
- Rendben van. Menjünk.
Még át kellett venniük a ruháit. Mindet összevarrták és kitisztították. Eltűnt az összes vérfolt, mintha nem történt volna semmi. Az anyja segített öltözködni a fiának aztán haza indultak, nem tudván, hogy ez lesz az utolsó napjuk.
Éjszaka Jeff anyja furcsa hangokat hallott a fürdőszobából. Erőtlen sírásnak tűnt. Amikor benézett azzal találta szembe magát, hogy Jeff egy késsel éppen groteszk vigyort vág az arcára.
- Mit csinálsz?
- Egy idő után már fájt a mosolygás, de így már örökké mosolyoghatok. - A nőnek ekkor tűnt fel, hogy Jeff szemei is ijesztőek. Fekete karikák voltak a szeme körül és egyszerűen képtelen volt becsukni őket.
- És mi történt a szemeddel?
- Amikor pislogtam nem láttam az arcom ezért kiégettem a szemhéjamat. - Az anya lassan hátrálni kezdett, látván, hogy a fia teljesen megőrült.
- Mi a baj anyu? Ugye szép vagyok?
- Igen kicsim. Szólok apádnak is, hogy nézze meg, milyen szép. - Berohant a hálóba és felkeltette a férjét. - Drágám, hozd a fegyvert és... - elhallgatott, amikor meglátta, hogy Jeff az ajtóban áll, kezében a késsel.
- Hazudtál anyu. - Ez volt az utolsó, amit hallottak, mert Jeff a következő pillanatban mindkettejüket kibelezte.
Liu meglepetten ébredt fel a zajra, de amikor nem hallott mást megpróbált visszaaludni. Már az álom határán volt, amikor úgy érezte, hogy figyelik.
Amikor felnézett Jeff a szájára szorította a kezét és lassan felemelte a kést. Liu próbált szabadulni, de nem ért semmit.
- Shhh, csak menj aludni!
- Slenderman:
Slender Man egy arctalan, sápadt figura fekete öltönyben, valószerűtlenül hosszú és vékony végtagokkal (amihez néha csápok is jönnek). Nincsenek felismerhető arcvonásai, de olykor különböző alakokat képes ölteni. Elsődleges célpontjai a gyerekek, de minden emberi lény jó eséllyel súlyos traumát szenved el a puszta jelenlététől. Minél többet próbálunk kideríteni róla, annál valószínűbb, hogy felhívjuk magunkra a figyelmét, és másodpercek alatt képes hozzánk közel teleportálni, általában figyelmeztetés nélkül. Erdőkben és más, elhagyatott helyeken bukkan fel, a közelsége pedig tájékozódási zavart, paranoiás érzelmeket, tébolyt és alkalmanként orrvérzést eredményez. Képet vagy hangfelvételt rögzíteni róla az esetek túlnyomó többségében lehetetlen.
A karakter eredetéből adódóan történetét több különböző szerző szőtte tovább az első megjelenése óta. A legtöbben a Marble Hornets videósorozatban találkoztak vele először, melyet több mint 50 millióan néztek meg a YouTube-on, és negyedmillió feliratkozót vonzott. A sorozat egyben megalkotta a Slender Man szimbólumát, ami azóta számos, a karaktert felvonultató történetben is felbukkant. A rém története azonban egyetlen emberrel, és egy ártatlannak induló internetes vetélkedővel indult, melynek tétje az volt, hogy ki tudja megírni a legfrissebb, legrémisztőbb történetet...
Eredet
Slender Man története 2009. június 8-án indult, amikor teremtője, Eric "Victor Surge" Knudsen megosztott néhány Photoshop segítségével készített képet a Something Awful internetes fórumon egy paranormális képekről szóló verseny részeként. A többi indulóval ellentétben Knudsen rövid szövegek kíséretében mutatta be a képeket, melyekből rémisztő történet körvonalazódott ki egy alakról, aki gyermekeket rabol el, és arra kényszeríti őket, hogy a nevében gyilkosságokat kövessenek el. A többi felhasználó elkezdte mélyíteni ezt a háttérsztorit, így Slender Man villámgyorsan egy vírusként terjedő rémmese lett az interneten, önálló életre kelt történetei a legkülönbözőbb helyeken ütötték fel a fejüket.
Slender Man alakjában számtalan más horrorkarakter egyesül az irodalom és a szórakoztatóipar világából. Felismerhetők benne Lovecraft őrült kézjegyei, a rejtélyes Fekete ruhás ember történetei, olyan videojátékok, mint a Silent Hill vagy a Resident Evil, és Stephen King vagy William S. Burroughs munkássága is. Knudsen azt is elismerte, hogy Don Coscarelli 1979-es Agyrém (Phantasm) című filmjének Magas Férfi (Tall Man) nevű alakja is ihlető hatással volt rá, ahogy a Molyember (Mothman) legendája is. Ezen felül a Buffy, a vámpírok réme Gentlemen névre hallgató figurái, valamint a Charlton/DC képregényekből ismerős Question is eszünkbe juthatnak. (Knudsen írói álneve, a Victor Surge is valószínűleg Question egyik alteregója, Victor Sage előtti tisztelgés.)
Botrányok
Sajnálatos módon Slender Man akkor került legközelebb a hírnévhez, amikor egy valódi tragédia kapcsán merült fel a neve. 2014. május 31-én két 12 éves kislány rátámadt egy osztálytársukra Wisconsinban, és 19 késszúrást ejtett rajta. A Waukesha-késelés, mint később kiderült, a két kislány kísérlete volt arra, hogy lenyűgözzék Slender Mant, egyben megvédjék saját családjaikat a haragjától. (A Marble Hornets videosorozatban hangzott el először, hogy ilyen tettekkel lehet Slender Man szolgálatába állni.) A megtámadott lány szerencsére túlélte a támadást, de a rémisztő történetnek köszönhetően Slender Man minden címlapon feltűnt, és még Knudsen is kiadott egy közleményt, melyben azt írta, az együttérzése kinyilvánításán túl nem hajlandó nyilatkozni az ügyben. A történetből azóta az HBO dokumentumfilmet készített Slenderman: Az internet réme életre kel címmel.
A Waukesha-késelés óta több hasonló bűncselekményről is szóltak a hírek. 2014. júniusában egy 13 éves lány szúrta le saját édesanyját, ugyanazon év szeptemberében egy 14 éves lány gyújtotta fel otthonát, 2015-ben pedig a Pine Ridge indiánrezervátumban egy öngyilkossági kísérletsorozat ihletőjeként merült fel Slender Man neve. (A helyi tradíciókból ismerős "öngyilkos lélek" afféle modern megfelelőjeként.)
Ben Drowned:
Elmesélem nektek egy fiatal srác sztoriját, akit csak úgy ismert mindenki, hogy "Jadusable". Egyszer kapott egy Nintendó 64-et. Jadusable boldog volt, mivel így játszhatott olyan játékokkal, mint kiskorában. Már azon a hétvégén elment vásárolni játékokat n'64 re. Sikeresen beszerzett egy Pokémon Stadium másolatot és egy Golden Eye másolatot. Azt mondta úgy érzi mintha 6. érzéke lenne, így mielőtt haza ment volna az utolsó háznál megállt, mivel felkeltette az érdeklődését (annál a háznál épp zsigvásár vagy mi volt). Egy asztal volt ott, pár szék és még pár cucc, amit én csak vackoknak neveznék. Oda ment az asztalhoz, és egy idős ember mosolygott rá kedvesen, majd köszönt neki. Felkeltette a figyelmét hogy az az ember az egyik szemére vak volt. Jadusable ekkor megkérdezte, hogy nincs-e eladó videó játéka. Az idős ember azt mondta megnézi hátul. Egy szürke tokos videó játékkal tért vissza. Semmi kép, semmi különös nem volt a tokon, csak annyi volt ráírva alkoholos filccel hogy "majora", Jadusable izgatottan meredt a játékra, majd megkérdezte az öreget, mennyit kér a dobozért. A férfi azt felelte, hogy ingyen odaadja, és azt is mondta, hogy az a játék egy kb. vele (mármint Jadusabléval) egy idős fiúé volt, aki már nem él ott... Jadusable megköszönte az öregnek, aki azt mondta:
- Akkor viszlát!
Jadusable haza ment, és berakta a játékot a gépébe, látta hogy csak egy mentett játék van "BEN" néven. Ekkor leesett neki hogy az öreg nem azt mondta hogy "Akkor viszlát" hanem azt, hogy "Viszlát Ben!"
A mi kedves Majora's mask playerünk kíváncsiságból belépett a mentett játékba, de aki elkezdte játszani sosem fejezte be, ígyhát inkább kilépett abból a játékból és csinált egy "Link" nevűt, majd játszani kezdett... De a játékon belül Linknek és BEN-nek is nevezték a szereplőket... Ő azt hitte, hogy csak valami bug vagy valami ilyesmi. Elment kitörölni a BEN nevű mentett játékot, de ott ahol a mentett játékoknak lenniük kellene, csak egy fehér képernyő jelent meg... Szóval aznapra abbahagyta a játékot...
Majd később újból játszani kezdett, elkezdte csinálni azt az utolsó napi glichet... ami arról szólt, hogy mielőtt az órája a nullára érne beszéljen a csillagásszal és nézzen bele a teleszkópba... Ha jól megcsináltad az időmérő óra eltűnik és újabb napot kapsz a folytatáshoz... Ő azt hitte hogy elsőre sikerült neki, és mikor felnézett a teleszkópból a csillagász helyett a Skull kid nézett vele farkasszemet, majd utolsó Majorás szobában találta magát. Akár merre nézett Skull kid mindig előtte volt, és meredten nézte anélkül hogy bármit is mondana... Skull kid szinte sosem jelenik meg ott, így azt hitte ez is valami bug és épp lenyomta volna a "reset" gombot amikor egy olyan feliratot látott, hogy: "Nem vagy biztos a miértben, de van egy mentett játékod."
"az a vonal pott in-es... szóval semmi keresnivalója ott... "gondolta, majd később megjelent egy üzenet: "El akarsz menni a főnök templom őrségéhez? Igen/nem."
Jadusable tétovázott egy darabig, majd úgy döntött, hogy igen... A képernyő újból fehér lett és hamar megjelent az az üzenet hogy: "Egy új nap reggele." Ekkor clock town egyik fura verziójába lett elteleportálva. Nem voltak ott lakosok, és a "Healing song" fordított verziója ment...
05:30 Nem tudni miért... De valami arra sarkalta hogy folytassa a játékot. Belépett a medence zónájába... Majd mikor ez megtörtént... Ott volt Link szobra (Azaz BEN)..."De perverz arckifejezése van" Onnantól kezdve, nem tudta lerázni magáról. Bárhova ment a szobor követte... Mögötte ment... Hát jó... Skull kidnek nincsenek mozdulatai, de ennek voltak, és elég egyszerűen megölte Link-et ... Jadusable 3-szor próbálkozott, de a 3 próbálkozás ugyanazzal végződött... Link halálával... Ekkor a játék úgy tett mintha adatokat raktározna el, csak hogy ennek következtében egyre többször játszotta le Link halálát, de most egy üzenet is társult a lejátszáshoz: "Egy kegyetlen sorssal találkoztál, nincs igazam?"
Visszatérve a kezdőlapra felfedezte hogy a Link nevű mentett játék már nem létezik, helyette van egy :"YOUR TURN" nevű. Belépett abba a játékba majd megint az óra toronyban találta magát Skull kiddel aki fölötte lebegett... Úgy döntötte lenyomja a "reset" gombot. Ezek után a "YOUR TURN" nevű játék alatt volt egy "BEN" nevű is. A játék amit a legelején törölt visszatért... Gyorsan kikapcsolta a játékot majd aludni ment. Egész este zengett a fejében a játék zenéjének fordított verziója... Másnap elment meglátogatni az öreget aki neki ajándékozta a játékot, de senki sem volt otthon, és az ablakba egy tábla volt kirakva. Az volt ráírva, hogy: "ELADÓ".
Később haza ment, és úgy döntött,hogy megosztja a világgal youtube-on keresztül amit megélt a játékban.
A legjobban eltávolodott a játéktól, ahogy csak tudott. Majd elment megint meglátogatni az öreget, de megint talált senkit. Egy szomszéd megkérdezte, hogy keres-e valakit. Ő azt felelte hogy az öreget, de a szomszéd csak annyit tudott mondani, hogy elköltözött. Így Jadusable megkérdezte hogy vannak e az embernek rokonai. A szomszéd azt felelte, hogy nincsenek...mind meghaltak. Ekkor Jadusable letámadta a szomszédot egy kérdéssel : "Ki volt Ben?" A szomszéd csak annyit mondott, hogy egy fiú volt aki mások miatt balesetben meghalt (a folyóba dobták). De többet nem mondott... Haza ment játszani, de újból csak ezt két játékot találta: "YOUR TURN" és "BEN"... A játék mintha súgott volna neki dolgokat... Bent is megemlítette... Napokig nem írt. Végül az egyik osztálytársa megírta a blogjában, hogy Jadusablenak semmi baja. Jadusable pont ezek után írt, hogy ez az utolsó dolog amit megoszt a nagyvilággal és, hogy a videóiban vannak tippek is... Ezek után utána nézett az öregnek... de semmi...
Egy új web oldal indult a neten, a Cleverbot. Jadusable belépett az oldalra. Olyan volt, mint egy chatszoba ahol olyan válaszokat kapsz amik már alapból bevannak programozva. És következzen a beszélgetés egy fontos részlete:
Jadusable: "Ki vagy te, és hogy tudod irányítani a gépem?"
Cleverbot: "Hogy ki vagyok?"
J': "Jah igen... te csak egy 'bot vagy..."
'bot: "Biztos vagy benne?"
J': "Ne csesztesd a gépem!"
'bot: "Én vagyok a számítógéped!"
J': "Milyen szép story... mindjárt felhívom dps-t... rossz áldozatot szemeltél ki!"
'bot: "Újból meg kell várnom hogy játssz azzal a játékkal?"
J': "Mivan?"
'bot: "Az a játék..."
J': "Majora's mask?"
'bot: "Igen!"
J': "Honnan tudod ezt?"
'bot: "Miért?"
J': "Mit miért?"
'bot: "Én csináltam..."
J': "Mit csináltál?"
'bot: "Játszottam veled..."
J': "Mi a fene?"
'bot: "Csak nem megijesztettelek?"
J': "Ki a franc vagy?"
'bot: "Ben..."
J': "A szobor? Te most a gépemben vagy?"
'bot: "Igen."
J: "Azt hogy?"
'bot: "Te raktál bele..."
Jadusable már nagyon meg volt ijedve... De tovább beszélt Bennel a cleverboton keresztül. És megtudta, hogy Ben különleges, és tud segíteni neki a játékban meg azt, hogy bentragadt a játékban, és szabad akar lenni... Jadusablét újból hívta Ben, de most figyelmen kívül hagyta. A Link szobor kezdett olyan helyeken is megjelenni ahol nem kéne neki... Ben megváltoztatta J videóit, hogy csak azok a dolgok szerepeljenek benne amik vele kapcsolatosak. Egy éjszaka Jadusable azt álmodta, hogy ő a szobor. Sírva és sikítozva ébredt. Másnap elment arra a helyre ahol, mint később megtudta Ben megfulladt.
Jadusable a Majora's mask 5. Napjához ért... Nem bírta tovább: fogta a játékot elégette majd a laptopját szétverte... remélve hogy soha többé nem hall semmit Ben felől...
Laughing Jack:
Egy nő a kisfiával egy külvárosi házban lakott. Mivel a gyerek elég visszahúzódó volt, nem igazán voltak barátai, viszont nagy volt a képzelőereje, ezért jól eljátszott egyedül is. Egyszer az anyja azt hallotta, hogy valakivel beszélget a kertben, de amikor kiment hozzá, nem volt ott senki a fiún kívül. Amikor eljött az ebédidő, evés közben megkérdezte a gyerektől, hogy kivel beszélt. A kisfiú azt mondta, hogy a férfit Laughing Jacknek hívják, és egy cirkuszban dolgozik bohócként. Az anyja azt hitte, hogy csak egy átlagos képzeletbeli barát, ezért normálisnak címkézte a dolgot. Este a nőnek rémálma volt. Egy elhagyott és groteszk vidámparkban bolyongott. Meghallott egy zenét, ami a cirkuszhoz vonzotta. Bent, a porondon kívül semmi sem volt megvilágítva aztán a zene abbamaradt. Minden lámpa felkapcsolt. Beteg módon megcsonkított gyerekek közeledtek felé, akik aztán megtámadták. Mindeközben pedig röhögést hallott a háttérből.
Másnap kiküldte a gyereket az udvarra játszani, mert aludni szeretett volna. Amint felébredt, kinézett az udvarra, de nem találta a fiút. Elkezdte keresni, majd a ház előtti járdán ülve talált rá. A gyerek kezében egy cukorka volt. A fiú azt mondta, Jack-től kapta. Aznap korán lefeküdtek, de az éjszaka közepén felébredt valami hangos zajra, ezért lement a konyhába ahol a kutyájuk fel volt akasztva a lámpára. Meghallotta, hogy a gyerek sikítozik, ezért felrohant hozzá. Az egész szoba fel volt forgatva és a gyerek az ágyában sírt. Amikor kijöttek a rendőrök azt állították, betörő volt. Másnap a nő előkereste a babamonitort és a szobájukba tette, majd felrakta az éjjeliszekrényre a legnagyobb konyhakésüket. Éjszaka nyögést hallott, aztán azt az álombéli nevetést, ezért felkapta a kést és átrohant a gyerekhez. Először belelépett valami sűrű, meleg dologba, aztán amikor felkapcsolta a villanyt, meglátta a fiút a falon lógva, megcsonkítva, de még életben volt. Odarohant, viszont akkor megjelent mögötte Jack, aki aztán a fiú és a nő közé "lebegett". A nő le akarta szúrni, de Jack füstté vált és a kés a kisfiú szívében állt meg. A rendőrség elvitte a nőt, de persze nem hitték el neki a történteket, így egy tébolydába került, ahol semmi más baja nem volt többé, csak az az egy dolog, hogy folyamatosan hallja azt a vidámparki dalt...
A Figyelő:
A Figyelő története rémisztő mesének is beillik. Egy olyan lényről szól, amely bámulja, vizslatja az embereket, miközben alszanak, s ha felébrednek, megöli őket. Senki nem tudja igazán, hogy valóban létezik-e a lény, vagy csupán városi legenda az egész, esetleg egy szellemtörténet. Mindenesetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a médiaérdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek. A szemtanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat. 2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.
Íme, egy búcsúlevél 1964-ből: „Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”
A Molyember:
A jelenség 1966 novemberétől következő év decemberéig tartott. A legtöbb leírás szerint egy fej (valószínűbb, hogy inkább csak nyak) nélküli, szárnyas lényről van szó, hatalmas vörös szempárral.
A lénnyel való első találkozás 1966. november 12-én történt. A Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben öt sírásó munka közben látta a Molyembert. Állításuk szerint egy vörös szemű, szárnyas ember volt, aki a fák közül jött elő, és elrepült a fejük felett.
November 15-én két fiatal Point Pleasanti házaspár, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette esti autózásra indultak Scarberryék kocsijával. Útjuk során beléptek a Nyugat-Virginiai Fegyvergyár területére, ami a második világháború idején TNT gyárként funkcionált. A létesítmény hét kilométerrel Point Pleasant mellett található, a 10 km2 területű McClintic erdőség területén. A gyár mellett álló régi generátor mellett parkoltak le, az árnyékok közt ugyanis felfigyeltek egy vörös szempárra. Amit találtak, az valósággal sokkolta őket. Roger Scarberry leírása alapján a lény úgy nézett ki, mint egy ember, de sokkal nagyobb volt, körülbelül hat és fél láb magas, és hatalmas szárnyai voltak a hátán. A Molyember végigüldözte őket a 62-es főúton. A Mason megyei Millard Halstead képviselőhöz hajtottak. Halstead ismerte a párokat, nem kételkedett szavahihetőségükben. Kérésükre visszament velük a TNT gyárhoz, ám nem találta nyomát a szörnynek.
A következő éjjel, november 16-án Mr. és Mrs. Raymond Wamsley Mrs. Marcella Bennett és Teena nevű lánya társaságában barátaikhoz, Mr. és Mrs. Ralph Thomashoz utaztak, akik a TNT gyár közelében laktak. Mivel nem találták otthon Thomasékat visszafordultak a kocsihoz. Az autó mögött egy furcsa alak feküdt. Szürke, szőrös teste volt, és vörös szemei. Wamsley felesége felhívta a rendőrséget is.
November 24-én négy ember látta a Molyembert a TNT gyár közelében repkedni.
Másnap reggel, 25-én Thomas Ury a 62-es fűúton vezetett egyedül, északra a TNT gyártól, mikor is egy szárnyas alakot látott repülni.
November 26-án Mrs. Ruth Foster, a Nyugat-Virginiai Charlestonból látta a lényt, ami a pázsiton álldogált.
Másnap reggel Mansonban kergetett meg egy fiatal nőt, éjjel pedig St. Albansban két gyermeket.
Legközelebb 1967. január 11-én tűnt fel ismét.
Néhányan látni vélték a Silver Bridge híd összeomlásánál is, és a helyi legenda szerint a Molyember felelős a katasztrófáért. A híd 1967. december 15-én omlott az Ohio folyóba, 46 ember halálát okozva.
Egyes emberek állítják, hogy kapcsolatba kerültek a Molyemberrel, és az megjósolta a közelgő katasztrófát, ám kétséges a szavahihetőségük. Az ezekhez hasonló beszámolók miatt aztán megindult az emberek fantáziája, sokan ufókról, idegenekről, és fekete öltönyös emberekről kezdtek beszélni. A parapszichológusok, és ufó hívők meggyőződése, hogy a Molyember egy földönkívüli eredetű lény, aki megjósolja a jövőt. A kriptozoológusok egyhangú véleménye szerint viszont valószínűbb, hogy egy eddig ismeretlen madárfajról lehet szó, talán az indián mitológiákból ismert viharmadár egy képviselője.
